A Storz rendszerű tömlőcsatlakozók víz és egyéb folyékony anyagok szállítására alkalmas szimmetrikus kialakítású csatlakozók. A speciális, úgynevezett körömtávolság méreteit és a csatlakozó könnyebb osztályozását betűméretek, A, B, C, D, F jelölik. Léteznek egyedi gyártású, különleges kialakítású Storz csatlakozók is, melyek forgatható vagy zárható kialakításúak.

A Storz rendszerű csatlakozókat Carl August Guido Storz találta fel 1882-ben,melyet 1890-ben szabadalmaztatott Svájcban. Később 1893-ban szabadalmaztatták az Egyesült Államokban is. Ezek a csatlakozók reteszelő körmök segítségével kapcsolódnak egymáshoz. Németországban 1933-ban kezdték el tűzoltóságok használni, innen terjedt el a használata szinte egész Európában. A legtöbb Úniós országban, az Egyesült Államokban, de még Ausztráliában vagy Izraelben is ez a hivatalos tűzoltó csatlakozó típus. Ezeket a csatlakozókat gyakran használják még fapellett szállítására alkalmas rendszerekben is. 

A Storz csatlakozók általában alumíniumból vagy öntött vasból készülnek, ritkábban sárgarezet használnak gyártásához.

A Storz csatlakozók összekapcsolásához a két egymással szemben lévő csatlakozó felet úgy kell összenyomni, hogy mindegyik horgát a másik karimájában lévő nyílásokba helyezzék. Ezután ellenkező irányba forgatják őket, amíg a reteszek be nem kapcsolódnak. Ez gyorsan és egyszerűen vízzáró kapcsolatot hoz létre a belső tömítések között. Leválasztásukhoz során a reteszeket elengedik, és a csatlakozókat a csatlakozással ellentétes irányba fordítják, majd szétválasztják a csatlakozó feleket. A könnyebb szereléshez Storz kapocs kulcsot használnak.

A Storz csatlakozók használatának fő előnye a tömlőcsatlakozás gyorsasága, mivel a tömlő negyed fordulattal már reteszelhető. Összehasonlításképpen, a tömlők menetes csatlakozókkal történő reteszelése gyakran több fordulatot vesz igénybe. Emiatt a Storz tengelykapcsolókról széles körben úgy tekintenek, mint a menetes tengelykapcsolók használatának biztonságosabb alternatívájára. Másodlagos előnye a menetes tengelykapcsolókkal szemben, hogy az összekötő felületek és a horgok kevésbé sérülnek meg, ha a csatlakozót esetleg leejtik.

A Storz csatlakozók általában belső menettel, külső menettel vagy tömlővéges kivitelben érhetőek el.